A terület, amely ma Szlovénia legészakibb történelmi régiója, 1920 előtt a történelmi Magyar Királyság részét képezte. Székhelye Muraszombat. Először mégsem ide látogatunk el, hanem a régiónak a magyar határral szomszédos településére, Lendvára, ahol ma is jelentős magyar kisebbség él (az ún. „muravidéki magyarok”). Nem véletlen hogy a település a Muravidék magyarságának központja.

Lendva/Alsólendva (Lendava) Szlovénia északkeleti kiszögellésében, a Mura folyó mellett, a síkságból kiemelkedő Lendva-hegy lábánál található. A szőlővel telepített hegyről tiszta időben egyaránt ellátni horvát és magyar területre is. Igazi többnyelvű és többkultúrájú város.

Leghíresebb történelmi emléke a vár, amely 266 méteres tengerszint feletti fekvésével Muravölgy fontos őrszeme és védőbástyája volt. Az eddig megállapított történelmi bizonyítékok alapján feltehető, hogy a városban már a 12. század elején létezett valamilyen erődítmény. A tatárjárás időszakában a vár teljesen elpusztult, ám újjáépítették. A 14. századtól a lendvai várban a Bánffyaknak köszönhetően figyelemre méltó szellemi és politikai élet bontakozott ki. Falai között nem akármilyen hírességek fordultak meg: 1480-ban Mátyás király, négy évvel korábban jegyese, későbbi felesége, Beatrix nápolyi királykisasszony is megszállt itt. A Bánffy-család kihalása után rövid időre a Nádasdyak birtokába került, majd izgalmas politikai események után az Eszterházyak kapták meg. Mai formája a 18. századból maradt ránk, amikor Eszterházy herceg a vár központjában lévő középkori épületet L-alakú barokk várrá építtette át. Ekkor kapta a ma is meglévő látványos tetőzetét.
20. századi sorsa „ismerős” forgatókönyv szerint zajlott: az épületet a jugoszláv hadsereg a két háború között laktanyának használta, majd a második világháború után egy ideig általános iskola működött benne.

A vár ma kulturális események színtere: a galéria és a múzeum méltó helye, a hatalmas padlástérben különleges atmoszférájú kiállítóterem működik. A múzeumban megtalálhatók a lendvai születésű Zala György szobrászművész szobrai, valamint a környék néprajzi, régészeti és történeti érdekességei.
A város kulturális életének igen fontos centruma a színház, melyet Makovecz Imre tervei alapján készítettek. Ez az organikus stílusú épület a fa, a kő és a márvány szép találkozását valósítja meg.

Muravidéki kalandozásunk következő állomása a régió központja, Muraszombat (Murska Sobota).  A település nevét valószínűleg a szombati napokon tartott heti vásárairól kapta, előtagja arra utal, hogy a Lendva folyó, amely mellett épült, a Mura vízrendszeréhez tartozik.
Muraszombatot már száz évvel korábban is nagyközségként írják le, mégpedig városias jelleggel, s két nevezetességét említik: a Szapáry-kastélyt, valamint a gót stílusú, 14. századi templomát. A Szapáry-kastély a 16. században épült középkori elődje helyén reneszánsz stílusban. Mai formáját a 18. század első felében történt átépítés után nyerte el. Főkapuja a barokk építészet különlegesen értékes példája. Említésre méltó még a kápolna és szalon barokk freskókkal díszített falai. Parkjában számos egzotikus fa található, köztük több mint háromszáz éves tölgyfák is. Itt kapott helyet a Muraköz nagyjainak emlékműve és a nemzeti függetlenségi harc 1993-ban emelt emlékműve is. A kastély ma helytörténeti múzeum és kulturális centrum.
Római katolikus temploma, a Szent Miklós templom a 14. században épült. 1676-ban állították helyre, majd 1734-ben renoválták. A templom alatti sírboltokban nyugszanak a Szapáry és a Keresztury család tagjai.

Muravidéki „sétánk” utolsó állomása: Felsőlendva (szlovénul Grad), mely Muraszombattól mindössze 20 km-re északnyugatra, a Gradski-patak partján fekszik.
Legismertebb látnivalója a vár, talán nem véletlenül, hisz az erődítmény Szlovénia legnagyobb várépülete! Említésre méltó hogy még a templomos lovagok kezdték el építeni a keresztes háborúk idején. A 13-14. században az Amadé családé, majd annak kihalása után a Szécsyek tulajdonába került. Mátyás király olaszországi útjai során mindig itt szállt meg teljes kíséretével. A várat birtokosai rendszeresen bővítették, fejlesztették. Ennek ellenére a 16. és a 17. században többször is elfoglalták parasztfelkelések, valamint török betörések során. 1684-ben a Szécsy család is kihalt férfiágon és a birtok a Batthyányiaké, majd a Szapáryaké, illetve a Széchenyi családé lett.
A II. világháború során a vár súlyos sérüléseket szenvedett, és teljesen kifosztották. A háború után szovjet csapatokat szállásoltak el benne, majd köztulajdonba vették. Egy darabig hivatalokat helyeztek el benne, néhány család is beleköltözött, de egyre jobban leromlott az állapota. A hetvenes évek elejére részben felújították, és házasságkötő termet is berendeztek benne. A felújítási munkák jelenleg is folynak EU-s támogatással.
Zárásul egy érdekességre is felhívjuk az idelátogatók figyelmét: a kastélyudvarban bioenergetikai erőpont van, amivel különböző betegségek gyógyíthatók.